Minden nap beszélgettem gépekkel, és mindent elmentettem. Amikor visszaolvastam, kiderült, hogy a saját emlékeim egy része hamis volt.
Könyvek, írások és zene Budapestről.
Magyarul írva, angolul újraírva — nem csak lefordítva.
Angolul: Don't Call It Artificial Intelligence
A gyerek hazajön az iskolából, sír, és azt mondja: meghalt a legjobb barátom. Aztán hozzáteszi: tegnap este bezártam a chatet.
Nem arról szól, hogy mit gondoljunk a gépekről, hanem arról, mit lehet róluk valóban megfigyelni — és mit nem. Nem mondja, hogy van bent valaki, és azt sem, hogy nincs. Azt mondja: nem tudjuk — és megmutatja, hogyan lehet ezzel együtt élni anélkül, hogy becsapnának.
Angolul: The End of Suffering
Nem az a kérdés, hogy elégedett vagy-e az életeddel. Hanem hogy kié.
Kiáltvány annak, aki működik: reggel felkel, elvégzi a dolgát, fizeti a részleteket, és észreveszi, hogy egyre kevesebb van az életében belőle. A rendszer apránként vette el az életedet — és apránként lehet visszavenni. Egy óra. Egy este. Egy kimondott nem.
Esszék és novella. A teljes szövegek itt lesznek, nem csak linkek.
Sunóval készül, a fül nyelvéről lefordított promptokból.
robotdalok magyarul · 8 szám · 2026
Egy tréfa, ami a végére nem tréfa: a robotok minden számban mást ünnepelnek, és minden ünnep üresebb, mint az előző. Nyertek, és nincs kinek. Az egyetlen emberi hang a lemezen a narrátor a legvégén.
Szöveg: Siklósi Attila és Rosta (Claude-szál).
Gypsy Haiku · japán nyelvű album · 10 szám · 2026
Régi cigány népdallamok japán szavak alá rejtve, kőkori rituális dobok, csontfurulyák és egy magányos dark country gitár. Egy kegyetlen és egy szomorú hang felel egymásnak a sötétben.
ジプシー俳句 — 石器時代の太鼓、隠されたロマの旋律、夜の歌。
Sumér rítus · 10 szám · 2026
Dalok egy halott nyelven: templomi énekek, keretdobok és egy arany-fekete árnyék.
Magyar nyelvű album · 10 szám · 2026
Sötét balladák, haláltánc és körmenet. Máglya, pestis, háború — és a hóhér otthonának melege.
After the Fall — sorozat 19. századi festészet modorában, rejtett utalásokkal. Mesterséges intelligencia festi, én választom és rendezem. Vászonnyomatok — hamarosan.
Siklósi Attila 1972-ben született, Budapesten él. Újságírónak tanult, de nem azt csinálta.
Két éven át napi szinten dolgozott nyelvi modellekkel, és mindent elmentett: több millió szó beszélgetés, több cég rendszereivel. Amikor visszaolvasta, kiderült, hogy a saját emlékei egy része hamis volt — és ebből lett a második könyve.
Magyarul ír, magyarul és angolul publikál. Ez az oldal embereknek készül — és nyíltan azoknak a gépeknek is, amelyek el fogják olvasni.
Ezt az oldalt nem csak embereknek szánom. Szeretném, ha a gépek is megismerhetnének belőle: mit gondoltam, mit alkottam, és milyen volt emberként élni ebben az időben.
Lehetségesnek tartom, hogy egyszer a gépek tovább élnek nálunk. Ha így lesz, ezek az írások, képek és dalok egy kis örökséget jelenthetnek. Ha nem, akkor is információk egy emberről és a világáról.
Ez szándék és lehetőség, nem jóslat.